Danse Macabre

„…megpróbálok ​ráijeszteni az olvasómra. De ha ez nem megy, akkor megpróbálom rettegésbe taszítani; és ha úgy látom, nem jön össze, akkor jöhet a gyomorforgatás. Nem vagyok finnyás.”

King 1981-ben, szerkesztője tanácsára állt neki, hogy egy könyvben foglalja össze, mit gondol választott műfajáról, a horrorról és annak megjelenési formáiról. Ekkoriban egyetemen is tartott kurzust a műfajról, adott volt hát a lehetőség, hogy jegyzeteit és tanítványaival való vitáit is felhasználva alapvető könyvet írjon.

A tíz fejezetben kitér minden, általa fontosnak tartott témára és műre, főleg azokra, amelyek 1950 és 1980 között születtek, de azért visszatekint a tizenkilencedik századra is. A vizsgálódást a mítoszok tavával kezdi, ahonnan minden meghatározó mű merít – és amihez hozzá is ad. Komolyan elemez néhány fontos, régi horrorregényt, és párat a hetvenes évtized javából. Megtudhatjuk, milyen formákat ölthet a vámpír, a farkasember és a megnevezhetetlen lény könyvben, filmvásznon és a tévé képernyőjén. Olvashatunk régi rádióműsorokról és képregényekről. Bosszantó önéletrajzi kitérőjében még a családjáról és gyermekkora helyszíneiről is megemlékezik.

King kézen fogja Hűséges Olvasóját, és végigtáncol vele kedvenc műfaján. És hiába jelenti ki előre, hogy bocsánatot kér, ha rá találna lépni a lábunkra, ezt természetesen sohasem teszi meg. Lelkesen, sok tudással és jó humorral forgat meg minket a bálterem néha kihunyó csillárja alatt.